A "bioművészet" fogalmát általában az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején készült genetikai kód manipulációs alkotásokkal társítják, mint például Eduardo Kac fluoreszkáló nyuszija vagy Stelarc karjába ültetett füle. Ezzel szemben a "Symbionts: Contemporary Artists and the Biosphere" kurátorai 14 modern bioművészt bemutató kiállítást rendeztek, akik a kódmanipuláción túl is felfedezik, hogy kölcsönös és tiszteletteljes kapcsolatokat alakítsanak ki nem emberi ügynökökkel.
Az MIT List Vizuális Művészeti Központ három galériájában kiállított műalkotások a szimbiózis különféle formáit ábrázolják, mint például a kölcsönösség, a kommenzalizmus és a parazitizmus. Gilberto Esparza "Plantas autofotosintéticas" című munkája az emberek és a nem emberi szervezetek kölcsönösen előnyös interakcióját testesíti meg. Ez a létesítmény mikrobiális üzemanyagcellás tornyokból áll, amelyek tóvíz és szennyvíz keverékét tartalmazzák, valamint egy felfüggesztett akváriumot. A tó vizében jelenlévő Geobacter baktériumok a szennyvizet úgy tisztítják, hogy elektronokat vonnak ki a hulladékrészecskékből, ami fényszikrákat is termel. Az akváriumban lévő csápos növény ezt a fényt használja a fotoszintézishez.
Továbbhaladva, Candice Lin "Memory (Study #2)" oroszlánsörény gombák fehér tömege, amely egy vörös kerámiaedényből nő ki. A művész újrahasznosítja az emberi hulladékot, különösen a vizeletet, hogy elősegítse a növények növekedését, mindenféle védőgát nélkül. Így a kiállítás ideje alatt a személyzet tagjai összegyűjtik a vizeletüket, és bepárolják a gombát a desztillált mintákkal. Ez a gomba fogyasztása során javítja a memóriát. A közösségi vizelet használata utalás a művész korábbi munkáira, amelyek ezt a testnedvet a kollektív kényelmetlenség és potenciál metaforájaként használják.
Nour Mobarak szobrain vinil strandlabdák láthatók, amelyeket pulykafarkgombák inkubátoraivá alakítottak át, megtestesítve a kommenzalizmus furcsa, de korlátozott értelmezését. A kiállítás témája azonban egy elgondolkodtató kérdést vet fel: vajon csak élőlények között lehetséges-e szimbiózis? Az újrahasznosított tárgyak az élőlények javát is szolgálhatják, és hozzájárulhatnak jólétükhöz? Kiyan Williams egy fejlettebb koncepciót mutat be a Ruins of Empire II-vel, ahol kihívják a fekete munkaerő Amerika parazita kizsákmányolását. Williams fehér micélium felhasználásával újraalkotja a Washington DC-ben található Capitolium-kupolát megkoronázó Szabadság-szobor arcát. Ismeretes, hogy a Capitoliumot főleg rabszolgák építették, és a szobor megtervezésében egy rabszolgasorsú ember játszott döntő szerepet.
A kiállítás több darabja a szimbiotikus kapcsolatok határait kutatja, akár kiterjeszti, akár megbontja azokat. Pamela Rosenkranz She Has No Mouth című művében egy vizuálisan feltűnő, kör alakú rózsaszín homokdomb látható, amely a macskaalomra, a toxoplazmózis parazitafertőzés gyakori terjesztőire utal. Patkányokban ez a parazita szexuális izgalmat vált ki a macskák illatára válaszul, ami a saját pusztulásához vezet, és megkönnyíti a parazita szaporodását. Ennek a fajok közötti jelenségnek az emberekre való kiterjesztése érdekében a kiállítás megköveteli, hogy a galéria személyzete megőrizze a Calvin Klein Obsession for Men illatát (amely egy macskaszerű emlős feromon szintetikus változatát tartalmazza) a műalkotás körül, feromonok és zavart vágy hangulatát teremtve.
A "Symbionts" kiállítás nem kizárólag a bioművészet technikai vonatkozásaira összpontosít, hanem feltárja e művek munkára és hatékonyságra gyakorolt hatását is. A műalkotások és a múzeum munkatársai közötti egyszerű, de jelentős interakciók révén a fenntartó színházterem jön létre, kiemelve a rendszeren belüli szerepünket. Ez a munka jelentéktelennek tűnhet a környezetvédelmi vagy mezőgazdasági fejlesztésekhez szükséges tudományos eredményekhez képest, de emlékeztet bennünket a rendszerben elfoglalt helyünkre, és potenciálisan ráébreszt bennünket az előttünk álló feladatokra. Így a "Symbionts"-ban szereplő művészet, legyen bármilyen igénytelen vagy abszurd is, katalizátorként szolgálhat a változáshoz, megzavarhatja önelégültségünket és cselekvésre késztet.
Végső soron ezen a kiterjedt kiállításon egyes műalkotások az együttélés összetett természetét világítják meg, míg mások az orvosbiológiai haladás nagy tétjével küzdenek.