Bár a legtöbb ember ismeri a kubizmust, és felismer egy kubista festményt, hajlamosak alábecsülni azt a jelentős hatást, amelyet ez gyakorolt a nyugati művészeti hagyományra, amely a 15. századtól kezdődően öt évszázadon át Európában kialakult. Az 1900-as évek elején a kubizmus megjelenése jelentős eltérést jelentett azoktól a művészeti elvektől, amelyek a reneszánsz görög-római művészet újjáéledése óta uralkodtak. Míg ezeket az egyezményeket már a 19. század során megkérdőjelezték, a kubizmus mérte az utolsó csapást, megnyitva a kaput a következő avantgárd mozgalmak előtt.
A kubizmus jelentős hatással volt, ugyanakkor viszonylag rövid életű művészeti mozgalom volt, amely több mint egy évtizeddel tetőzött, mielőtt tanulságait felszívták vagy felváltották. Míg a szobrászat szerepet játszott, a kubizmus elsősorban a festészetre és a Róma bukása után elveszett klasszikus esztétika újrafelfedezésén alapuló paradigma lebontására összpontosított.
Ez a festészeti stílus, amely átívelte az Öreg mester korszakát, a természet újrateremtésére törekedett geometriai perspektíva vagy atmoszférikus hatások (a ködben eltűnő távolság előidézése) és a chiaroscuro (a fény gradációinak felhasználásával a forma és a tér illúziójának három dimenzióban történő létrehozásával) felhasználásával. . Az olajfesték-mázak és -lakkok széles körben elterjedt használata lehetővé tette a fény áthatolását a színrétegeken, miközben minimálisra csökkentette a látható ecsetelést, így szorosan renderelt felület jött létre, amely fokozta a valóság benyomását.
Ezek az elemek együttesen egy metaforikus ablakot hoztak létre, amelyen keresztül egy jelenet megörökíthető volt, így a festészet a létezés vizuális megörökítésének elsődleges eszköze egészen a fényképezés feltalálásáig.
A reneszánsz idején kialakult művészi stílus alapvető eleme volt a vizuálisan ábrázolt dolgok megértésének képessége. Az olyan későbbi művészeti irányzatok ellenére, mint a manierizmus, a barokk és a rokokó, amelyek feszegették ennek a koncepciónak a határait, egyik sem vetette el teljesen ezt az alapgondolatot. Még a 19. századi impresszionizmus is ragaszkodott ehhez az elvhez: például a Monet szénakazal még mindig megőrizte hasonlóságát egy valódi szénakazalhoz.
A kubizmus nemcsak a 20. századi művészet kezdetét jelentette, hanem azoknak a kérdéseknek a megoldását is képviselte, amelyek a 19. században, különösen a későbbi évtizedekben foglalkoztatták a festőket. Körülbelül 75 év alatt a francia festészet fokozatosan eltávolodott az Academie des Beaux-Arts által kodifikált szigorú szabályoktól, amelyek az Old Master mintájára épültek. Az idő múlásával ezeket a szabályokat egyenként feladták, fokozatosan gyengítve az Academie intézményi hatalmát.
A legjelentősebb változás az Akadémia elsődleges fókuszában álló történelemfestészet feladása volt, a korábban kevésbé megbecsült műfajok, mint a portré, a tájkép és a csendélet javára, amelyek közül ez utóbbi különösen a kubizmusban volt kiemelkedő. A modern élet megfestése, ahogy Charles Baudelaire költő és kritikus fogalmazott, felváltotta az egyház, az állam és a klasszikus mitológia felmagasztalását, amelyek központi szerepet játszottak az akadémikus festészetben. A kubizmus felé való elmozdulás 1880 körül tehető vissza, amikor a posztimpresszionisták csoportként megjelentek. Ez a kollektíva olyan neves személyiségeket tartalmazott, mint Seurat, Gaugin, Van Gogh és Cézanne. Különböző stílusuk és témájuk ellenére mindannyian igyekeztek feszegetni a festékkezelésre utaló tényszerűség határait.
Les Demoiselles d'Avignon
Pablo Picasso Les Demoiselles d'Avignon című alkotása, amely 1907 nyarán készült el, mind a kubizmus, mind a modern művészet alapvető festményének számít. Picasso nőgyűlölet és szexuális kizsákmányolás iránti hírneve ellenére a Les Demoiselles kiállta az idő próbáját, mint a művészettörténet kulcsfontosságú alkotása.
Érdekes módon Picasso remekművének keletkezése két forrásra vezethető vissza: műtermében és a párizsi Musée d'Ethnographie du Trocadéroban. Míg a festményen dolgozott, Picasso meglátogatta a múzeumot, és megdöbbentette a törzsi maszkok gyűjteménye, amelyeket Franciaország afrikai gyarmatairól vittek el. Ez a találkozás jelentős hatással volt a Les Demoiselles kompozíciójára, amely végül egészen más lett, mint a művész eredeti tervei.
A barcelonai piros lámpás negyed egyik utcájában található bordellóban, ahol Picassónak egykor stúdiója volt, a Les Demoiselles öt női aktot ábrázol, akik valójában prostituáltak, akik férfi vásárlóknak mutatják be testüket. Eredeti tanulmányaiban Picasso két férfialakot vett fel, mindkettő tengerész volt, és az egyiket orvostanhallgatóként írta le a jegyzeteiben. A Trocadéroban tett látogatása után azonban eltávolította ezeket a karaktereket, és három nő arcát megváltoztatta, hogy az általa látott afrikai maszkokhoz hasonlítson.