Jogi kereset indul Van Gogh Napraforgó című festményének tulajdonjogával kapcsolatban

Decemberben arról számoltak be, hogy jogi vita alakult ki Van Gogh Napraforgó című festményének tulajdonjogát illetően Tokióban, amelyet a Christie's rekordáron, 25 millió fontért adott el 1987-ben. Paul von Mendelssohn-Bartholdy német zsidó örökösei bankár, aki a festményt az 1930-as évekig birtokolta, most követelték a festmény tulajdonjogát. Ez a vita 35 évvel azután alakult ki, hogy a festményt árverésen eladták.

Egy 98 oldalas "visszatérítés és jogalap nélküli gazdagodás miatti panaszt" nyújtottak be az Egyesült Államok Illinois északi körzetének kerületi bíróságához, amely új megvilágításba helyezi Van Gogh Napraforgó című festményének történetét a náci időszakban. A panasz a kísérő dokumentációval együtt részletes tájékoztatást ad a festmény tulajdonjogáról és Paul von Mendelssohn-Bartholdytól a későbbi tulajdonosokra való átruházásáról. A festményt a Chicagói Művészeti Intézetnek kölcsönadták egy kiállításra 2001-2002-ben, ezért a panaszt Illinoisban nyújtották be. Az igényt a Mendelssohn-Bartholdy több mint 30 kedvezményezettje nevében nyújtották be, és a chicagói K&L Gates és a washingtoni Byrne Goldenberg & Hamilton ügyvédei kezelik.

1987-ben a Yasuda biztosítótársaság megvásárolta a Sunflowers-t, hogy a tokiói központjának 42. emeletén található művészeti múzeumban kiállíthassa. Miután 2002-ben a Yasudát egy új, Sompo nevű entitásba beolvadt, jelenleg négy sompói entitás, köztük a Sompo Művészeti Múzeum ellen folyik jogi eljárás a festmény tulajdonjogával kapcsolatban. A Sompo Holdings képviselője kijelentette, hogy tagadják a jogsértést, és határozottan meg kívánják védeni a festmény tulajdonjogát. Az ügyben a Sompo Múzeum egyelőre nem tud nyilatkozni.

Van Gogh híres Napraforgó-festményének három változatát készítette el, mindegyik sárga háttérrel. Az 1888 augusztusában festett eredetit 1924-ben szerezte meg a londoni National Gallery. A művész 1889 januárjában két további változatot is készített: egy aláírt másolatot (jelenleg az amszterdami Van Gogh Múzeumban őrzik) és egy aláírás nélkülit (megvásárolták). Yasuda által). A tokiói Napraforgó-festményt az 1890-es évek elején, csak néhány évvel Van Gogh halála után adták el, majd több műgyűjtő is megszerezte, majd 1910-re Paul von Mendelssohn-Bartholdy (1875-1935) gazdag bankár szerezte meg. Rokonságban állt a híres zeneszerzővel, Felix Mendelssohnnal.

Egy fotóból kiderül, hogy Mendelssohn-Bartholdy egy kanapé fölé helyezte a Sunflowers-t vidéki birtokának, a Schloss Börnicke-nek egy fülkéjében, Berlin közelében. Furcsa módon két másik Van Gogh-festményt is kiállított egy taxidermiás bikafej mellett. A Christie's 1987-es származási feljegyzései szerint Mendelssohn-Bartholdy 1910 előtt vásárolta meg a Sunflowers-t, majd eladta a párizsi Paul Rosenberg galériának, bár konkrét évet nem említettek.

A közelmúltban új bizonyítékok jelentek meg, amelyek arra utalnak, hogy Mendelssohn-Bartholdy tulajdonátruházása Rosenbergre 1934 októberében történt, ezt a dátumot a rosenbergi archívumban (leltári szám: 3241) talált fényképes bizonyítékok is megerősítik. A következő évben Rosenberg eladta a Napraforgót Edith Beattynek, Alfred Beatty bányamágnás feleségének és London lakosának. Ez a datálás kritikus jelentőségű, mert azt sugallja, hogy a festményt a nácik 1933-as németországi hatalomra jutása után adták el. Mendelssohn-Bartholdy örökösei azt állítják, hogy zsidóként vették célba, és hogy a napraforgók eladását kényszer hatására hajtották végre, így véleményük szerint "kényszerértékesítés".

A jogi panasz azonban nem említi a Rosenberg által a Napraforgóért fizetett árat. Az örökösök hangsúlyozzák, hogy Mendelssohn-Bartholdy eladta a festményt "egy depressziós piacon, amelyet elárasztottak hasonló modern műalkotások, amelyek fokozták a náci üldözést, amelyet más szenvedő zsidó gyűjtőktől elvettek". Másrészt Sompo azzal érvelhet, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a festményt alacsony áron adták volna el, mivel a Mendelssohn-Bartholdynak kifizetett összeg nem ismert. A napraforgók az enyémek című könyvemben megjegyzem, hogy Edith Beatty 10 200 fontra biztosította a festményt 1937-ben, ami utalhat arra, hogy mennyit fizetett. Az azonban bizonytalan, hogy Rosenberg mennyivel emelte meg azt az árat, amelyet Mendelssohn-Bartholdynak fizetett a festményért.

A jogi panasz szerint Mendelssohn-Bartholdy egyike volt Van Gogh művészetének legkorábbi jelentős német gyűjtőinek. A panaszban az is szerepel, hogy 1934-ben további hat Van Gogh-festményt bízott Rosenbergre, amelyek közül négyet nem adtak el, és végül visszaadták özvegyének, Elsának.