A mesterséges intelligencia által generált művészet: ez a kreativitás jövője, vagy csak az emberi tehetség helyettesítése?

A kreativitás és az aggodalmak egyensúlya

Az AI térnyerése páratlan képességeivel lenyűgözte az elméket. Azonban az olyan képgenerátorokkal, mint a DALL·E 2, a Midjourney és a Lensa, a szorongás és a vita érzése jelent meg a művészekben, és nem csak bennük, hanem az emberi kreativitás fontosságával küszködő marketingszakemberekben is. Míg egyesek magáévá tették ezeket a mesterséges intelligencia eszközöket, hogy belépjenek az AI művészet univerzumába, mások meglehetősen szkepticizmussal közelítik meg a hype-ot. Szóval, hogyan navigálhatunk a kreativitásban a fejlett AI-eszközök korában?

A progresszív szöveg-kép eszközök megjelenése, amelyek zökkenőmentesen szerkesztenek képeket, sajátos modorú képeket generálnak, és a művészek alkotásait reprodukálják a történelem során – mindez komoly kérdéseket vet fel az emberi kreativitás jövőjével kapcsolatban. A mesterséges intelligencia elavulttá teszi a kreativitást? Amikor 2022-ben a mesterséges intelligencia vállalatok úttörő eszközöket mutattak be, merész jóslatok kezdtek keringeni a művészet megszűnésével, a kreatív munkahelyek esetleges elvesztésével és az emberi kreativitás hanyatlásával kapcsolatban. Ezek az egykor fogalmi vetületek most először tűnnek kézzelfogható lehetőségeknek.

Bár vitathatatlan, hogy a mesterséges intelligencia hatalmas mennyiségű szöveget, képet vagy hangot képes elképesztő ütemben kavargatni, azt is kiemelten fontos felismerni, hogy az eredmény újszerűsége gyakran az AI-algoritmusoknak adott utasítások megfogalmazásán múlik. Mert végül is a promptok olyan létfontosságú emberi szintű összetevőkként működnek, amelyek megkönnyítik az AI-eszközökkel való interakciót, és alapul szolgálnak a mesterséges intelligencia megtanításához, hogy megjelenítse kedvenc képzeletbeli viselkedését és eredményeit. Ezzel egyidejűleg a mesterséges intelligencia hatalmas mennyiségű adat feldolgozásával kompenzálja korlátait, feszegetve az emberek által létrehozott művészetnek tűnő alkotások határait. Jerry Saltz művészeti kritikus nemrégiben mérlegelte a mesterséges intelligencia által generált művészetet, és azzal érvelt, hogy annak nagy része rosszabb minőségű, és hogy a legtöbb mesterséges intelligencia művészetből hiányzik a valódi látásmód és kreativitás, kifejezve azt a vágyat, hogy szemtanúja legyen, ahogy a mesterséges intelligencia valóban eredeti koncepciókat hoz létre, válaszul erőteljes ösztönzésekre.

De a történelem során a művészeti alkotás innovatív eszközeinek bevezetése mindig vitákat váltott ki. Amikor a kamera megjelent, sok művész fenyegetésként tekintett rá, tartva az emberi tehetség leértékelésétől. Hasonlóképpen, a 20. században a puristák megtámadták a digitális szerkesztőeszközöket és a számítógéppel segített tervezőprogramokat, mivel úgy ítélték meg, hogy azok túlságosan támaszkodnak a képzetlen emberi munkatársakra. 2018-ban átütő pillanat következett, amikor az "Edmond Belamy portréja" című festmény lett az első mesterséges intelligencia által létrehozott műalkotás, amelyet egy nagy aukción adtak el, több mint félmillió dollárért. Ez az esemény jelentős áttörést jelentett az akkori mezőnyben. A mai fejlett képgenerátorok képességeihez képest azonban maga a portré egészen eleminek tűnt.

Mindössze öt év alatt az AI művészeti generátorok exponenciális ugrást tapasztaltak a részletek és a finomságok terén. Amikor a művészek először figyeltek fel a DALL·E 2 mesterséges intelligencia-képgenerátor által készített fotorealisztikus tervekre, nyugtalanító érzés járta át a kreatív közösséget. Ennek eredményeképpen ez a folyamatos vita a támogatók és a szkeptikusok között. A mesterséges intelligencia-generátorok gyors felhalmozódása közepette a támogatók és az aggódók is meggyőző érveket hoznak fel nézeteik védelmében. Ami elvezet minket a következő vitához: mik a stílus-kisajátítási és szerzői jogi aggályok?

A kritikusok rámutatnak arra, hogy a mesterséges intelligencia eszközök jelenlegi korszaka figyelemre méltó erővel rendelkezik, nemcsak abban, hogy lenyűgöző művészetet hozzon létre minimális emberi közreműködéssel, hanem abban is, hogy ezt hogyan érik el. A mesterséges intelligencia képgenerátorai fényképek millióit gyűjtik össze privát adatbázisokból és az internetről, és ezek segítségével betanítják az eszközöket a minták és összefüggések észlelésére a hasonló stílusú új képek létrehozásához. Ez az eljárás azonban aggodalomra ad okot, mivel e képek némelyike valódi művészek szerzői jogvédett alkotása lehet. Ezért azok a művészek, akik megosztották munkáikat az interneten, tudtukon kívül adakozhattak algoritmikus ellenfeleik képzésére a kreatív területen.

A kreatívok, a vállalatok, a művészek és a fejlesztők közötti összecsapások és viták a kreatív eszközök új és félelmetes korszakával szembeni növekvő visszahatás korai szakaszát jelzik. Kétségtelen, hogy a mesterséges intelligencia által generált művészet új lehetőségeket és kifejezési utakat nyit meg, ugyanakkor mélyreható kérdéseket ébreszt a képzelet lényegéről és a művészet régóta alapját képező szubjektív oldalról. A mesterséges intelligencia művészetével kapcsolatos vita továbbra is tart, az a létfontosságú kérdés, hogy a gépek valóban képesek-e eredetit készíteni – továbbra is mi, emberek kezében marad.