Reggae szerte a világon: Hogyan határozta meg újra Bob Marley zenéje az elmúlt 100 évet

45 éve, hogy megjelent Bob Marley Exodus című albuma, és a londoni reggae szupersztárok új kiállításaként Arwa Haider azt vizsgálja, hogyan visszhangzott a zene a világon.

A Bob Marley: One Love Experience megnyílik Londonban, a Saatchi Galériában, és az első terembe belépve megdöbben a jamaicai reggae híresség, a The Wailers zenekarral készített egyedi felvételi archívuma. Láthatja a fali kirakókat, és egy különleges rekordot figyelhet meg, amely királyi jelenlétet sugároz: a kulcsfontosságú 10. Exodus albumot 1977-ből, amely akkor készült, amikor Marley és bandája a Chelsea közelében tartózkodott. Ma ez egy erőteljes mű, amely megerősíti Marley nemzetközi státuszát, és gyakran kapcsolatba lép a hallgatók és a közönség friss generációival. Mert az Exodus szíve többrétegű. Már a cím is emlékeztet az ószövetségi történetre Mózesről, aki biztonságba viszi népét, és sok hasonlóságot találhatunk Marley rastafari hitével. Az album felidézi Marley londoni repülését is a jamaicai választások nehéz időszakában, és közvetlenül az 1976-os merénylet előtt, amely megsebesítette őt és feleségét, Rita Marley énekesnőt. Az eset után több mint egy évet töltött Londonban, ami alatt elkészült ez az album is.

A Time magazin az Exodus the 20th Century legfontosabb albumának, politikai és kulturális örökségnek nevezte. A dalok átitatják a One Love Experience-t és azt a felemelő dalt, amely ennek a műsornak a nevét adja. A kreatív művész és vállalkozó, Cedella kijelentette, hogy minden szobában van egy kis Bob Marley, és Rita Marley, a feleség darabjai is. A rendező a lánya, és azt mondja, hogy ez egy mozgó kiállítás, amely Torontóba, Los Angelesbe, Chicagóba, Miamiba, New Yorkba, Amszterdamba, Tokióba, Szöulba, Tel-Avivba és Kingstonba is eljut majd. A történelem során az Exodust újra kiadták. Van egy 40. évfordulós verzió is, amelyet Cedella testvére, Ziggy Marley kever. De az album lenyűgöző, főleg ha bakeliten hallgatod. Van egy spirituális és politikai oldala - A oldal - és egy romantikus oldala - B oldal. Ez az album egy utazásra visz át sok érzelmet és érzést, mint például a béke, de a gyötrelem is. Nagyon összetett, és üzenete ma is érvényes. Mert a dolgok nem sokat változtak 40 évvel ezelőtt óta.

Bob Marley-t londoni utazásának idejére elismerték, és 1975-ben a The Wailers-szel felléptek a város Lyceum Theatre-ben. 1977-re London instabil állapotba került, vegyes politikával, királyi pompával, punkmozgalommal és diszkórobbanással. Tehát az Exodus azt a vad kreatív energiát és a művész kíváncsi válaszait közvetíti. Vivien Goldman azt írja, hogy az album kreatív ugrás volt egy tipikus stílusból és technikából egy ismeretlen stílus felé, a reggae pedig érthetővé tette a nagy közönség számára. Amikor Marley Londonba érkezett, különleges zenét hozott létre, amelyhez a londoniak is kapcsolódhatnak, olyan változatos témákkal, mint a hangulat és a zene. Ráadásul nem félt a kísérletezéstől. A Londonban élő művész óriási hatással volt Don Letts filmrendezőre, aki Marley néhány műsorát forgatta. Később Letts reggae lemezeket forgatott a The Roxy punk klubban, és összeütközött a divat és a zene – egyébként meg lehet nézni egy dokumentumfilmet az életéről, a Rebel Dread címmel.

Az Exoduson Marley forradalmian új zenéket állított a legkedvesebb dallamokra, és több műfaj említésére is hatással volt, a tiltakozó filmzenéktől a különféle globális feldolgozásokig, beleértve a One Love című dalt Manu Chao és Louis Mhlanga közreműködésével. Marley sokféle zenét adott elő, a futballmezektől a fagylaltig. Tehát, ha elmegy megnézni a műsort, számítson arra, hogy az album néhány fénypontját egy végtelen politikailag megfontolt utazás kontextusában láthatja. Fedezze fel Marley, a Survival (1979), az Uprising (1980) és a Confrontation (1983) utolsó albumait. Valóban politikaiak, és a dalok jelentősek még napjainkban is, amikor még mindig sok embert visznek el otthonukból akár háború, akár igazságtalanság miatt. Mert ma éppúgy visszhangzik a zenéje, mint annak idején, hiszen még mindig ég a tűz. Röviden, ez az album igazán időtlen hangot üt meg. Miért? Mert még mindig vannak különbségek az emberek között, és Marley közönsége folyamatosan növekszik, így klasszikussá válik. Valójában ő a legemlékezetesebb művész a világon.