Ezekkel a Cartier tollakkal hercegnek érzi magát

A világ bármely pontján Cartier említése a gazdagság és a kiválóság gondolatait ébreszti. A név elválaszthatatlanul kapcsolódik a gyémántokhoz, a kifinomultsághoz és az ékszerek birodalmának legmagasabb színvonalához. A kiváló minőség iránti elkötelezettség azonban olyan tollak létrehozását is jelenti, amelyek páratlan művészi alkotást mutatnak be. Ebben a cikkben a Cartier tollak rövid történetét tárjuk fel.

Noha Cartier hírneve a kifinomultság és a luxus csúcsaként szilárdan megalapozott, az a tény, hogy VII. Edward király 1902-ben 27 tiarát rendelt a cégtől a koronázásához, és 1904-ben királyi elfogatóparancsot adott neki, vitathatatlan bizonyítéka a kiváló örökségnek.

A gyökerek

Ennek az örökségnek a gyökerei 1847-ig nyúlnak vissza, amikor Louis-François Cartier átvette mentorának műhelye irányítását, és lefektette egy ikonikus márka alapjait. 1904-ben a Cartier bemutatta a lapos karórát, miután a híres brazil pilóta, Alberto Santos-Dumont számára tervezett egyet, aki a zsebórákat megbízhatatlannak és nem praktikusnak találta repülés közben (innen ered a híres Cartier Santos óra). 1907-re a Cartier kirendeltségeket hozott létre Londonban, New Yorkban és Szentpéterváron, egy ikon kivirágzását jelezve.

A Cartier márka nem elégedett meg azzal, hogy kizárólag az időmérők és ékszerek terén jeleskedjen, hanem más műtárgyak, köztük tollak megalkotásában is elmélyült. Már 1860-ban készültek vázlatok, amelyek egy jáspis hegyét és egy aranytoll mintáját ábrázolták. Azonban csak 1910-ben, amikor megkezdték az íróeszközök nagyüzemi gyártását, valóban lenyomták magukat ezen a területen.

1924-ben a Cartier kiadott egy nagyon áhított órasorozatot, amely olyan egzotikus és nagyon keresett anyagokból készült, mint az ónix, a holdkő és az opál. Ezeket az órákat állítólag a Patiala maharadzsa értékelte, aki Cartier egyik leggazdagabb ügyfele volt. Az Art Deco korszak egyedi esztétikája, amely a nyüzsgő 1920-as években is fennmaradt, a mai napig vonzó, és a Cartier tollak gyakran jelenítik meg ennek az időszaknak a jellegzetes jellegzetességeit.

A történelem

A márka a 20. század közepén megerősítette helyét a történelemben az áhított íróeszközök széles választékával, amelyek ma is nagyon keresettek. Az 1960-as években a Pierre Lefebvre ékszerész által készített tollak felkeltették a Cartier rajongóinak figyelmét, míg a hozzáillő aranyozott öngyújtó és tollkészlet a kor stílusát testesítette meg, és tökéletesen illeszkedett a Mad Men's Don Draper felső zsebébe. Érthető, hogy a szüreti bambusz és arany tollak nagyon áhított gyűjtői tárgyakká váltak, és mára meglehetősen ritkák, különösen, ha öt miniatűr toll készlet beszerzéséről van szó.

1973-ban a Cartier bemutatta a "Les Must de Cartier"-t (a Cartier kötelező elemei), egy áttörő koncepciót, amely a luxuscikkek iparában bekövetkezett izgalmas változást jelezte. Ezzel egyben elindult egy olyan íróeszköz-sorozat is, amely a Cartier egyik legismertebb termékcsaládjává vált, és továbbra is a legnépszerűbbek között maradt, jellegzetes névvel, amely azonnal felismerhető a márka identitásának részeként.

Gyűjtemények

A Cartier tollak egyik legfeledhetetlenebb példája kétségtelenül a Crocodiles de Cartier Limited Edition töltőtoll. A mindössze 888 darabból álló toll Cartier állat alakú menazsériájának része. A sorozat első tollaja Cartier "kedvenc" állata, a párduc előtt tisztelgett. Eközben a Crocodile, Cartier egyik leglenyűgözőbb alkotása, egy finom 18 karátos arany hegyet tartalmaz, amelybe egy krokodil vad arcát vésték. Még azok számára is nyilvánvaló, akik még nem ismerik a Cartier-t, és nyilvánvaló, hogy ezeknek a tollaknak az előállítása kivételes művészi tudást igényel, a mesterek pedig ügyesen faragják meg a dizájnt, mindkét végén értékes kabochonok segítségével.

Innováció

Míg a Cartier kedvezőbb árú golyóstollai megfelelnek a mainstream piacnak, a márka továbbra is innovációt folytat a magas ékszerek és a finom íróeszközök találkozásánál. A több mint 150 000 dolláros új limitált kiadással a Cartier folyamatosan feszegeti a határokat, és megalkotja a jövő gyűjtői tárgyait.