A repülés szimbolikája Hayao Miyazaki filmjeiben

A neves rendező, Hayao Miyazaki számos animációs filmjében gyakran szerepelnek olyan karakterek, akik repülésre indulnak vagy égen át utaznak. Az égbe emelkedésnek ezek a pillanatai azonban gyakran többet jelentenek a szó szerinti repülésnél. Miyazaki mesteri munkáiban általában mélyebb jelentések és szimbolikák vannak, amikor a szereplők fent szárnyalnak. Legyen szó képességeink felfedezéséről, új perspektíva elnyeréséről vagy szabadság és menekülés megtalálásáról, a repülés a legfontosabb, hogy fontos életleckéket és betekintést nyújtson az emberi tapasztalatokba.

Kevés rendező érte el a képzelet, a művészi és a történetmesélés ugyanolyan fenséges keverékét, mint Hayao Miyazaki. Modern tündérmeséin keresztül Miyazaki megmutatja, hogy a világ magasabb perspektívájából való látása nem hiba, hanem ajándék – a fizikain túlmutató módon. A 2001-es Oscar-díjas "Spirited Away" című, 1988-as, "My Neighbor Totoro" című filmje óta az ég Miyazaki vászna. Szereplői számára a repülés többet jelent, mint a magasság; a transzcendenciát testesíti meg. Azok, akik szárnyra kapnak, átjárják a kézzelfoghatót és a megfoghatatlant. Birodalmak, tapasztalatdimenziók és létezési síkok között haladnak.

Miyazaki legújabb filmjében, a "The Boy and the Heron"-ban a repülés még mélyebb célt szolgál: portálként szolgál e élet és a következő között. Az animátor utánozhatatlan stílusa révén a fenti szárnyalás utat kínál a felfedezés, a növekedés és az átalakulás kiterjedt témáinak felfedezéséhez – mind a képernyőn lévő egyének, mind a távoli közönség számára. Miyazaki irányító keze alatt minden új, ég felé vezető utazás új betekintést enged az emberi állapotba.

A nagykorúság a repülés révén

Miyazaki gyakran szerepel fiatal főszereplőkkel, akiknek szembe kell nézniük a valóság bonyolultságával, amely nem mindig olyan idealisztikus, mint a gyermekkori képzelet. Ezeknél a szereplőknél az érettség epifániái epifániás, néha kockázatos utazásaik csúcspontján következnek be. Lényeges, hogy az ébredések gyakran repülés közben merülnek fel – szó szerint és átvitt értelemben a fiatalság és a felnőttkor között. Akár a lenti fenyegetések elől menekülünk, akár egyszerűen csak szárnyalunk az elmélkedésben, az egekbe emelkedés élménye katalizálja az élet mélyebb igazságainak felismerését. Miyazaki mesteri történetmesélése alatt a repülések kulcsfontosságú pillanatokként szolgálnak, amikor a gyermekkor ártatlansága először felemelkedik, bepillantást engedve a felnőtté válással járó felelősségekbe és meglátásokba.

Utazások valami spirituális felé

Miyazaki egyik figyelemre méltó eredménye, hogy filmjei milyen kecsesen közvetítik politikáját anélkül, hogy prédikációhoz vagy propagandához folyamodnának. A híres környezetvédő és pacifista Miyazaki gyakran a természeti világ és a behatoló civilizáció közötti feszültségekbe keveredett főszereplőket állítja a középpontba. Az istenségek, vadállatok, szellemek és az emberiség közötti fantasztikus csatákon túl gyakran ott rejlik egy ideális hely ígérete, amelyet a hősöknek szárnyra kapva kell elérniük. Miyazaki történetei finoman és árnyaltan a természet egyensúlyának és az emberiség magasabb rendű erényeinek megőrzését hirdetik. Animációs alkotásai a képzelet izgalmas repülésein keresztül a harmonikus együttélés, az igazságosság és a béke reményét megtestesítő birodalmakba repítik a nézőket – a gyerekek és a felnőttek számára egyaránt releváns ideálok.

Menekülés a háborútól és a konfliktusoktól

A paradicsom felé tartó repülésük során Nausicaä és Sheeta is légi harcok közepette találják magukat, és bátran szembeszállnak a közvetlen fenyegetésekkel, anélkül, hogy megingatnának útjuk során. Nincsenek ezzel egyedül; Miyazaki filmjeiben gyakran szerepel konfliktus és háborúskodás, amelyek megpróbálják szabotálni a karakterek szó szerinti és szimbolikus képzelőerejét. Legyen szó kutyaviadalról az egek között, vagy ideológiák ütköztetéséről a földön, Miyazaki olyan akadályokat állít be, amelyeket főszereplőinek kitartással és erőszakmentességgel kell leküzdeniük, hogy elérjék a reményt, a felszabadulást és a harmóniát megtestesítő célpontokat. Az ülés szélein keresztül megvilágítja az emberiség szüntelen küzdelmét a háborúra és a békére való képességünk között, lealacsonyítva azt, ami természetes, vagy felemelve a társadalmat. Végül a bátorság és az együttérzés általában biztosítja, hogy hősei biztonságban megtalálják az általuk elképzelt jövőt.