Fabrice Pellegrin parfümőr hozzálátott a Diptyque legújabb illatának megalkotásához, a semmiből egy üres lappal. Feladata a papír aromájának megalkotása volt, amit kezdetben kihívásnak tartott. Ő azonban felkarolta a feladatot, elhatározta, hogy megnézi, mit tud alkotni. A végeredmény, a L'Eau Papier egy lenyűgöző illat, amely szokatlan jellegével kiemelkedik a többi közül.
A Diptyque SVP Laurence Semichon szerint a lap jelentős helyet foglal el a márka történetében. A Diptyque alapítói, Desmond Knox-Leet, Christiane Montadre-Gautrot és Yves Coueslant művészek és látnokok voltak, akik nagyra értékelték a rajzolást. Ez az érzés minden Diptyque illatban megmutatkozik 1961-es első megjelenése óta, amelynek papír ovális címkéjén miniatűr műalkotás látható. Semichon úgy véli, hogy a rajzolás megmozgatja a képzeletet, és lehetővé teszi az elme elkalandozását, ami a L'Eau Papier inspirációja volt. Az illat a papír, mint az álmodozás helye előtt tiszteleg. A L'Eau Papier azért is figyelemre méltó, mert ez az első új eau de toilette a Diptyque-től az Eau Rose EDT 2012-es megjelenése óta.
A L'Eau Papier első fröccsenése után azonnal érezhető a párolt rizs és a szezámmag illata. Ezeket a jegyzeteket a Pellegrin gondosan kiválasztotta, hogy közvetítse a rizspapír és a tinta textúráját. A kezdeti robbanást követően a Grasse-ból származó mimóza kerül a keverékbe, amely bársonyos, mézes-szénás virágzást ad. A száraz pehely egy üres fehér papírlapra emlékeztető krémes pézsmából és a ceruzaforgács illatát idéző cédrusból áll. Bár papíron különösnek tűnhet az illat előrehaladása, a valóságban a L'Eau Papier egy kellemes és jól viselhető illat. Alakváltó, bizonyos bőrtípusokon tiszta pézsma illata, másokon pedig lágy virágillatú.
A L'Eau Papier műalkotásának elkészítésével Alix Waline francia művészt bízták meg a Rue Saint-Honoré-i Diptyque butik falfestményéről. A külső címke kalligráfiai tintára emlékeztető absztrakt fekete-fehér dizájnt tartalmaz, míg a belső oldalon tájkép látható, olyan összetevők illusztrációival, mint a szezám, mimózavirág és pézsma. Semichon szerint Waline-t a finom és tökéletes munkája miatt választották, ami ideális a projekthez. Amikor valami újat alkotnak, mindig felteszik a kérdést maguknak, hogy az alapítók hogyan viszonyulnának hozzá, ha ma élnének, mit szeretnének látni, megszagolni, hova utaznának.
Végső soron a L'Eau Papier mögött meghúzódó koncepció a művészi szabadság illatává vált. Ez egy remekmű, amelyet egyedi érintésével személyre szabhat, egy narratívát, amelyet menet közben hoz létre minden egyes alkalmazásakor.